Hát ismerjük meg Anita Blake világát!

Anita Blake a sokunk által ismert dögös vámpírvadász, kit a vámpírok maguk között csak Hóhérnak neveznek. Meg is van rá az okuk! Anita az, aki eddigi életében a legtöbb vámpírt zsigerelt ki, és fosztott meg az örök élettől.

Szerelmi élete egész érdekes. Először valamiféle kapcsolat fűzi, a Bűnös Vágyakban dolgozó Philiphez, akit aztán megölnek(1. kötet). De eközben Jean-Claude, a vámpír is ostromolja, aki St. Louise vámpírmestere (a 2. kötettől), és megpróbálja az ágyába csábítani "ma petite"-t.

De keresztezi számításait az általános iskolai biologia tanár, Richard Zeeman, a vérfarkas (3. kötet), aki majdnem elveszi Anitát(4. kötet), de végül is ez nem történik meg, mert Anitának nem valami vonzó, ha valakinek emberi húsdarabok lógnak ki a fogai közül vacsorája után... Jean-Claude karjaiba menekül(6. kötet).

De végül aztán, a triumvinátusuk megtartása érdekében, na meg mert Anita még mindig szereti Richardot, de Jean-Calude-ról se akar lemondani, ezért megegyeznek abban, hogy Anita minda két férfivel lehet, de ezért cserébe Richardnak nem kötelező monogán életmódodt élnie. (8. kötet) De hogy ez Jean-Calude-ra is vonatjkozik? Ez talán kiderül a 9. kötetben.

Az AB regények nevezhetők valamiféle fantazy-kriminek. Mert ugye, van egy halott, és Anitának az a feladata, hogy megtalálja a gyilkost, ez fűszerezve vámpírokkal, vérfarksaokkal, és eféle nyalánkságokkal. Na és hihwetetlenül jó humorral!

De a legjobb bemutatószöveg az maga, az első kötet (Bűnös Vágyak) előszava!

Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba vagy patkányemberekbe botlik. St. Louis.ban valaki vagy valami gyilkolni kezd a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait a rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban, azt hitte, már mindent látott, de az ügy még neki is okoz meglepetéseket.

És egy kis előszó, mit a szerző ír:

Tíz éve történt. Az Egyesült Államok nyugati partján ragadtam egy olyan városban, ahol senkit nem ismertem, s még állásom sem volt. Nem hiszem, hogy voltam valaha olyan magányos, mint akkor. Ebből a magányból sok dolog született: sok jó, és néhány rossz is. A jó dolgok egyike volt Anita Blake. Először egy novellában bukkant fel, amelyet Los Angelesben írtam, egy olyan városban, amely annyira volt ismerős, mint a Hold sötét oldala. Tudtam, hogry Anita valahol Amerika közép-nyugati részén él. Ő sem érezte magát jobban otthon az Angyalok Városának dzsungelében, mint én. Írtam egy történetet, amelynek Anita volt a főszereplője, aztán félreraktam az írást. Három év múlva vettem csak elő a novellát, amikor visszaköltöztem közép-nyugatra, egy olyan városba, ahol szintén nem ismertem senkit. De a várost, St. Louis-t rögtön az otthonomnak éreztem, amikor áthajtottam azon a hídon, amely a várost keresztülszelő három folyón ívelt át. St. Louis legalább annyira különbözött attól a távoli, vidéki helytől, ahol felnőttem, mint Los Angeles. De ilyen meleg fogadtatásra sehol nem találtam, mint itt. St. Louis nemcsak rám várt, hanem Anitára is.
Hazajöttünk hát, s hamarosan megjelent a Bűnös Vágyak. Helybéli lányok lettünk, akik történetesen nagyon messziről jöttek ide, hogy otthonra találjanak. Most, ahogy Anita egyre messzebb kerül ettől az otthontól, mindig nagy izgalommal fedezünk fel új városokat, amelyekről mdjuk - ahogy áthajtunk a hídján, ahogy először sétálunk az utcáin -, hogy akár ezek is lehetnének olyan városok, amelyeket otthonnak hívunk.
Laurell K. Hamilton; Sr. Louis, Missouri 2003. május 16.